Naponta több ezer tonna aprított fémhulladék érkezik a közép-angliai fémújrafeldolgozó létesítményekbe az autóktól az építési törmelékig. A fémhulladékot egyedi anyagokká dolgozzák fel és ott értékesítik. A fémek, műanyagok és egyéb anyagok keveréke több mint 100 szállítószalagból álló bonyolult labirintuson halad át, ahol többféle módon tovább válogatják – úszhat a vízen, vagy mágnesek és robotok segítségével.
Fenntartható fém újrahasznosítás
De ez csak néhány az új technológiák közül, amelyeket a European Metal Recycling (EMR) alkalmaz. A világ környezetvédelemhez való hozzáállásának változásai várhatóan növelni fogják a fémek iránti keresletet, így a fémek újrahasznosítása segíthet a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében és a bányászat visszaszorításában – jelentette a Reuters.
A családi tulajdonban lévő multinacionális EMR nyolc évtizeddel ezelőtt egy fémhulladék-üzlettel kezdte meg működését. Ma már arra összpontosít, hogyan lehetne csökkenteni a fémek bányászatának és feldolgozásának szükségességét, és ezzel hozzájárulni a környezet védelméhez. Ezért igyekszik racionalizálni és javítani folyamatainak jövedelmezőségét.
A tiszta technológiák, például az elektromos autók és a napelemek iránti növekvő kereslet miatt egyre nagyobb aggodalomra ad okot a szükséges fémek bányászatának és előállításának környezeti hatásai, a biológiai sokféleség károsításától kezdve a károsanyag-kibocsátás növeléséig. Egyes iparági bennfentesek szerint az újrahasznosítás egyre fontosabbá válik, ahogy a fontos ásványi anyagokért folytatott globális verseny egyre fokozódik, és az országok igyekeznek biztosítani a fontos fémek biztonságos ellátását, miközben csökkentik a termelés szén-dioxid-kibocsátását.
Fenntartható jövő
Európában például 2050-re a tiszta energiát hasznosító iparágakhoz – például az elektromos autókhoz és a szélturbinákhoz – szükséges fémek 40-75%-a származhatna újrahasznosításból. Az Eurometaux ipari csoport szerint azonban a kontinensnek növelnie kell az újrahasznosításba történő beruházásokat, és hatékonyabbá kell tennie azt.
Az acél a világ legtöbbet használt fémje, amely a szén-dioxid (CO2) kibocsátás hét-kilenc százalékáért felelős. Egy tonna újrahasznosított acél felhasználásával az új acél előállítása helyett 1,5 tonna CO2-kibocsátást, 1,4 tonna vasérc, 740 kilogramm szén és 120 kilogramm mészkő bányászatát lehet elkerülni – állítja a Bellona környezetvédelmi civil szervezet.
Eközben a fémek újrahasznosítási arányáról szóló legfrissebb átfogó kutatás, amely 2011-ben jelent meg a Journal of Industrial Ecology című folyóiratban, megállapította, hogy a vizsgált 60 fém közül csak 18 esetében volt 50 százaléknál magasabb az újrahasznosítási arány.
Az EMR-t az 1940-es években alapították, és jelenleg mintegy 160 üzeme van az Egyesült Államokban és Európában. A vállalat kutatásba fektet be annak érdekében, hogy minél több anyagot nyerjen vissza, ami azt jelenti, hogy több nyereséget tud termelni, miközben kevesebb hulladékot dob a szeméttelepekre. Ez a gyakorlat költséges és környezetkárosító. A vállalat tárgyalásokat folytat gyártókkal, például autóipari tervezőkkel is, hogy olyan termékeket hozzanak létre, amelyek könnyebben újrahasznosíthatók.
Az újrahasznosítók számára kihívást jelentenek a különböző termékekben – az okostelefonoktól az autókig – használt modern anyagok természete, mivel ezeket nehéz szétszerelni és újrahasznosítani. A Massachusetts Institute of Technology (MIT) és az amerikai Ford autógyártó 2021-es tanulmánya szerint a tipikus modern autók 76 különböző kémiai elemet tartalmaznak.
Lehetőségek és kihívások
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jelentése szerint az olyan hagyományos fémek, mint a réz és az alumínium újrahasznosítási folyamatai jobban beváltak, mint az energetikai átálláshoz szükséges fémek újrahasznosítása. Ez vonatkozik a lítiumra és a ritkaföldfémekre is. A ritkaföldfémeket kis koncentrációban használják a csúcstechnológiai eszközökben, például a neodímiumot, amelyből az elektromos autók és a szélturbinák nagy teljesítményű mágneseit készítik. Sok ilyen fém nehezen választható el a környező anyagoktól, és új újrahasznosítási technológiákat igényel. A szakértők arról számolnak be, hogy gyakran nincs elegendő információ a termékekben felhasznált anyagok mennyiségéről és előfordulási helyéről. Ezek alapvető kérdések az újrahasznosítási ágazat fejlődése szempontjából – mondják. A szakértők arra is rámutatnak, hogy az újrahasznosítási technológiákat és szakértelmet ott kell fejleszteni, ahol a termékek elérik az életciklusuk végét. Ez gyakran egy másik kontinensen van, messze attól a helytől, ahol készültek, és ahol az emberek értik, hogyan szerelték össze őket.
Rövid távon az újrahasznosítás csak kis szerepet fog játszani egyes fémek, például a lítium iránti kereslet kielégítésében, mivel az ezeket tartalmazó termékek, például az elektromos autók lítium-ion akkumulátorai, még csak életciklusuk elején járnak – mondta Jamie Speirs, a londoni King’s College kutatója. Szerinte azonban egyelőre szigorú kormányzati szabályozásokkal biztosítható az újrahasznosítási infrastruktúra kiépítése. Erre példa az ólom, amelynek a fémek közül az egyik legmagasabb az újrahasznosítási aránya, köszönhetően a globálisan az ólom-savas akkumulátorokkal kapcsolatos egészségügyi problémák megelőzésére kidolgozott szabályozásoknak – tette hozzá Speirs.
Elemzők szerint az újrahasznosítás növekedésének másik hajtóereje azok az árak, amelyeket az EMR-hez hasonló vállalatok az újrahasznosított anyagokért felszámíthatnak, és amelyeket azoknak fizetnek, akik hulladékot szállítanak nekik. Ha az ár magas, az újrahasznosítás növekedni fog. Az ERM előrejelzése szerint a zöld prémiumok olcsóbbá és végső soron jövedelmezőbbé teszik az újrahasznosított fémeket a vállalatok számára, mint az újak előállítása.
Forrás: ČTK
