Időről időre mindenki átéli az úgynevezett „rossz hangulatot”. Néha fáradtnak, ingerlékenynek vagy demotiváltnak is érezzük magunkat. Ezek az érzések egyszerűen azt jelezhetik, hogy szükségünk van egy kis szünetre és arra, hogy kiszellőztessük a fejünket. Ha azonban ezeket a negatív megnyilvánulásokat még egy kiadós pihenés után sem tudjuk lerázni magunkról, az egy nagyobb probléma jele lehet. Ez lehet az úgynevezett burnout-szindróma. Hogyan ismerhetjük fel? Hogyan előzhetjük meg? Kiket érint leggyakrabban? És kezelhető-e a kiégési szindróma? Próbáljunk meg választ találni ezekre a kérdésekre.
Tartalomjegyzék
Mi a kiégés szindróma?
Az úgynevezett kiégés szindrómának számos definíciója létezik. Mindegyik azonban rámutat egy kulcsfontosságú jellemzőre, amely megkönnyíti annak felismerését, hogy ez a probléma érinti-e Önt vagy sem. A burnout-szindróma a krónikus vagy tartós stressz tényleges állapota. Ez az állapot a fizikai és érzelmi kimerültség érzéséhez vezet. A kiégési szindrómában szenvedő emberek gyakran fáradtak, látszólag „ízetlennek és szagtalannak” tűnnek, gyakran mutatnak cinizmust, és általában kitör belőlük a kisebbrendűségi érzés és a teljesítmények hiánya. Úgy érzik magukat, mint egy zárt, forgó hengerben futó egér.
De vigyázat, nem minden fáradtság, kimerültség vagy vonakodás kell, hogy azonnal azt jelentse, hogy kiégési szindróma alakult ki nálad. Mindig fontos tisztában lenni azzal, hogy a kimerültség valahogy „törvényszerűen” jött-e valamilyen óriási fizikai vagy szellemi megterhelés után, vagy pedig úgymond magától kerültél ebbe az állapotba, anélkül, hogy valami különösen megerőltető tevékenység állna mögötted. Ami a burnout-szindrómában fontos, az a krónikusság, vagyis a boldogtalan állapotod tartóssága.
Ne hagyja ki: Tradematics.com Review
A kiégés szindrómát először Herbert J. Freudenberger német származású amerikai pszichoanalitikus írta le 1974-ben a Journal of Social Issues című folyóiratban megjelent Staff burnout című cikkében. A kiégés szindróma ennek következtében hatalmas érdeklődést váltott ki a pszichológusok körében, ami a betegség okának, kialakulásának és következményeinek, valamint megelőzésének részletes leírásához vezetett.
Igen, valóban betegségről van szó, bár viszonylag „fiatal” betegségről. A kiégési szindrómát az Egészségügyi Világszervezet csak 2019 májusában minősítette betegségnek. Néhány ország, például Svédország és Hollandia azonban már korábban is betegségként ismerte el a kiégési szindrómát.
Mik a kiégés tünetei?
Hogyan lehet tehát különbséget tenni a normális fáradtság vagy rossz hangulat és a burnout-szindróma között? Vegyük végig ennek az állapotnak a tipikus tüneteit. Fontos megjegyezni, hogy a kiégési szindróma nem vírus vagy törött kar. Ez nem egy egyik napról a másikra, hirtelen kialakuló állapot, hanem egy hosszabb távú fejlődés eredménye. Ez teszi a kiégést még alattomosabbá. Ráadásul gyakran alábecsülik, és azt a tényt, hogy most éppen rossz időszakon megy keresztül, lekicsinylik, azzal magyarázzák, hogy nem lehet csak úgy folyamatosan javulni, vagy hogy „majd elmúlik”.
A burnout-szindróma korai szakaszában az egyén általában krónikus fáradtságot tapasztal. Az így érintett személy energiahiányt érez, és a legtöbb nap kimerültnek érzi magát. Ez az állapot nem javul, sőt gyakran fokozódik, és a végső stádiumban az illető fizikailag és érzelmileg is kimerültnek érzi magát, és néha csak azon aggódik, hogy mit hoz a következő nap. A holnaptól való félelem kezd eluralkodni rajta.
Az álmatlanság kéz a kézben jár a krónikus fáradtsággal. Olyannyira, hogy a két jelenség között egyenes arányosság áll fenn. Tehát minél kimerültebb, annál több az álmatlanság. Ha tehát azt hiszi, hogy a hétvégi alvással leküzdheti a munkahét fáradtságát, akkor általában téved. A szervezetet már most is annyi stressz éri, hogy még a pihenőnapokon is alig tud kikapcsolni, és állandóan készenlétben van, mi van, ha hirtelen valamit el kell intéznie, fel kell hívnia valakit, írnia kell, vagy csak be kell pótolnia a lemaradását. A burnout-szindróma korai szakaszában az álmatlanság csak elalvási nehézségekben vagy alvászavarokban nyilvánul meg a hét egy-két napján. A későbbi szakaszokban az álmatlanság már változó.
A korai kiégés egyéb tünetei közé tartozik a feledékenység, a koncentrációzavar vagy a figyelmetlenség. Később azonban a problémák addig halmozódhatnak, amíg el nem érjük azt a szakaszt, amikor már nem vagyunk képesek befejezni a munkánkat, és a dolgok kezdenek szétesni. Ami súlyosbítja a kiégés összes többi tünetét.
Ha eljutsz abba a szakaszba, amikor már azzal küzdesz, hogy hatékonyan végezd a munkádat, nincs messze a düh. Eleinte lehet, hogy csak ingerlékenység és fokozott feszültség a másokkal való kapcsolataidban. Aztán jöhetnek a kétségbeesés kitörései, viták vagy túlkapások mind otthon, mind a munkahelyen. Ha eljutsz arra a pontra, hogy erőszakos cselekedetekre gondolsz, akár munkatársakkal, akár családtagokkal szemben, azonnal fordulj szakemberhez.
Olvassa el továbbá: InvestaGo Review
A kiégés szindróma az öröm elvesztésében vagy pesszimizmusban is megnyilvánulhat. Az öröm elvesztése eleinte általában nagyon enyhe, ami például azt eredményezi, hogy nem akarunk bemenni dolgozni. Fokozatosan azonban a „boldogtalanság” átterjedhet az élet más területeire is, beleértve a barátokkal vagy a családdal töltött szabadidőt. Ezzel egyidejűleg egyre pesszimistábbá válik mindennel kapcsolatban. Elveszíti a motivációját, a munkatársaiba, családtagjaiba és végső soron önmagába vetett bizalmát, ami előbb-utóbb a termelékenység csökkenéséhez, rosszabb munkateljesítményhez vagy akár az állás elvesztéséhez vezet. Mindezek tetejébe az apátia és a reménytelenség érzései is felgyülemlenek, amíg el nem éri azt a pontot, amikor már nem tud egyedül megbirkózni a kiégéssel. A kiégésnek több tünete is lehet, de a fent leírtak a legjellemzőbbek közé tartoznak, ezért a leggyakoribbak.
Burnout szindróma – okok
Azt mondhatnánk, hogy a burnout-szindróma közvetlen oka is benne van a definíciójában: a krónikus stressz. A kérdés tehát az, hogy mi az oka annak a krónikus, vagy inkább állandó stressznek, amely az erőnk határára tud sodorni bennünket.
A krónikus stressz leggyakrabban a munkahelyi állandó teljesítménykényszerből ered. Ezt a nyomást létrehozhatjuk magunkban, általában akkor, amikor a munkahelyünk elvesztése miatt aggódunk, vagy valaki más is létrehozhatja rajtunk. Általában egy felettes (vagy felettesek), de lehetnek olyan munkatársak is, akik nem állnak felettes vagy alárendelt viszonyban. Néha a nyomást a háztartásunk tagjai is gyakorolhatják, a háztartásban betöltött szerepünk vagy a ránk háruló feladatok miatt.
Végső soron azonban a fent leírt teljesítménykényszer forrása gyakran mi magunk vagyunk. Ez azért van, mert nem tudjuk, hogyan mondjunk „NEM”-et. Ez a hozzáállás abból a vágyunkból fakad, hogy ne hagyjuk cserben a másik embert, és minél jobban megfeleljünk neki. Azt mondani, hogy „sajnálom, de ezt vagy azt nem tudom megtenni, ezért vagy azért”, nagyon nehéz és nagy kihívás az ilyen típusú ember számára. Könnyebb számukra, ha megígérik, hogy eleget tesznek, és aztán mindent megtesznek azért, hogy megtartsák a szavukat. Ezzel azonban túl nagy fába vágják a fejszéjüket, gyakran túlbecsülik az erejüket, de még ez sem tántorítja el őket attól, hogy töretlenül igyekezzenek teljesíteni, amit megígértek.
Különböző tanulmányok szerint a kiégés szindróma azokat érinti leginkább, akiknek a munkája az emberi kapcsolatokon alapul. Jellemzően a felsővezetők, vagy általában a vezető beosztásban dolgozók égnek ki a legnagyobb valószínűséggel; a gazdálkodók vagy az erdészek szenvednek a legkevésbé a kiégéstől.
Érdekesek a statisztikák ezen a területen. Egy hét évvel ezelőtt a Cseh Köztársaságban végzett átfogó tudományos vizsgálat szerint körülbelül minden ötödik cseh állampolgár szenved a kiégés szindrómában. A megkérdezettek 34 százaléka érezte magát fenyegetve ettől a szindrómától, és a nők és a fiatalabbak nagyobb valószínűséggel szenvedtek tőle. A leggyakoribb foglalkozás a nagy felelősséggel járó szakmák voltak, az esetek 38 százalékában. A kiégési szindróma regionális változékonyságát is kimutatták, a morva-sziléziai, a libereci és a Hradec Kralove-i régióban volt a legmagasabb az előfordulása. Másrészt a burnout-szindróma a Vysočina régió lakóit érinti a legkevésbé, és Prága is viszonylag alacsony előfordulási gyakoriságot regisztrált.
Hogyan kezeljük a kiégés szindróma és milyen önsegítő módszerek vannak?
A
mint minden betegségtípus esetében, a burnout-szindróma kezelésének legjobb módja a megelőzés. Vagyis mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljük a kiégés szindrómát. Mivel tudjuk, hogy mi a kiégés forrása és oka, gyakorlatilag egy útmutatót tartunk a kezünkben, hogyan előzhetjük meg a kiégést. A megelőző intézkedések közé tartozik: a munkafeladatok megfelelő megszervezése, reális célok kitűzése és reális elvárások kialakítása, elegendő időt szánni a hobbikra, a családra és a barátokra, egészséges életmódot követni, megtanulni nemet mondani, ha túl nagy nyomást érzünk, pihenni fizikailag és mentálisan, megpróbálni élvezni az apró dolgokat, és így tovább.
De ha már beleesett a kiégés szindrómába, még nincs minden veszve. Bár a kiút egy kicsit bonyolultabb, mint az, hogy eleve megakadályozd, hogy a burnout-szindróma felé vezető útra lépj. Ha már sikerült elkapnod a korai jeleit annak, hogy kiégsz, a megelőzési ajánlások segíthetnek. Ha nem tudja, mit tegyen, jobb, ha szakembertől, azaz pszichológustól vagy pszichoterapeutától kér segítséget.
Ezt talán szívesen elolvasod: BITMarkets review
A kiégési szindróma kezelése olyan módszereket foglal magában, amelyek megpróbálják megváltoztatni a beteg munkához való hozzáállását. Ezek közé tartozik az egzisztenciális pszichoterápia, a transzformációs rendszerterápia vagy a kognitív viselkedésterápia. A kezelés során a betegnek az orvossal együttműködve nemcsak a kiégés akut tüneteinek megszüntetésére kell összpontosítania, hanem arra is, hogy reálisabb élet- vagy munkamegközelítést nyerjen.
Kiégés szindróma – ne veszítse el a reményt
Mint már említettük, a kiégés szindróma gyakorlatilag bárkit érinthet, bár egyeseknél nagyobb, másoknál kisebb lehet a valószínűsége. A legfontosabb a megelőző intézkedések megtétele, hogy elkerüljük, hogy ez a viszonylag „fiatal” mentális betegség érintkezzen velünk. Ezért fontos, hogy reális célokat tűzzünk ki, igyekezzünk jól beosztani az időnket, kerüljük a felesleges nyomásgyakorlást, tanuljuk meg felismerni a határainkat, és mondjunk „nemet”. Ne feledje, hogy semmi rossz nincs abban, ha határokat szab, és senki sem fogja automatikusan megbüntetni, ha udvariasan kifejezi, hogy valami meghaladja a képességeit, hogy jelenleg túlterhelt, vagy ha kéri, hogy egy feladatot bízzanak másra. Emberek vagyunk, nem robotok.
